Diákkoromban, Romániában az angol a külföldiek nyelve volt. Mikor hallottuk az angolt, vagy olvastuk, idegen volt számunkra. A világ azóta megváltozott. Manapság az angol a globális falu nyelve.
Mindig kedveltem az angol nyelvet, úgy gondolom egy nagyon szép nyelv...
Mindig is meg akartam tanulni angolul... és aztán történt valami.
Szerda reggel volt, az irodában ültem és csengett a telefon. Egyedül voltam az irodában, tehát én kellett válaszoljak. Felvettem a kagylót, és életem legkínosabb, legrosszabb pillanatai következtek, egy örökkévalóságnak tűnt. A vonal másik végén cégünk egyik partnere volt az egyik EU-s országból. Angolul köszönt, és én alig tudtam összehozni egy “jó reggelt” ,rögtön utána megjegyezve, hogy “sajnos nem tudok angolul”-, ugyanis ez volt nagyjából minden angol tudásom, illetve idegen nyelv ismeretem. Ő ezt nem tudta, tehát próbálta folytatni franciául, németül majd spanyolul, sajnos mindhiába.
Korábban már meg akartam tanulni angolul, és el is kezdtem néhányszor könyvekből, kazettákról, beiratkoztam egy tanfolyamra is, de kevés eredménnyel. Ám ez az élmény elég erős volt ahhoz, hogy komoly döntésre késztessen, és hogy ki is tartsak mellette, vagyis, hogy beíratkozzak egy angol tanfolyamra és megtanuljak angolul. Választhattam volna egy másik nyelvet is, mert tetszett még a német, olasz és spanyol, de nekem mindig is az angol volt “az igazi”. Az igazi, amit mindig is szerettem, amit még akkor is szívesen hallgattam, ha semmit vagy majdnem semmit nem értettem belőle. Tehát úgy gondoltam könnyebb megtanulni egy olyan nyelvet amit már eleve szeretek, mint egy “másik idegen nyelvet”.
Így történt, hogy elkezdtem tanulni az angolt és beleszeretni. Minél többet tanultam, annál jobban tetszett, és most azt mondhatom, hogy nem egyszerűen tetszik az angol nyelv, hanem SZERETEM. Egy intenzív tanfolyamra iratkoztam, ahol heti négy alkalommal voltak két-két órás leckéink és sok-sok házifeladatunk.
Szerencsés voltam, mert angol anyanyelvű, Egyesült Államok-beli tanároktól tanulhattam, akik egyedi stílusban és “nagyon más” ám határozottan hatékony tanítási módszerrel dolgoztak. Élveztük az óráinkat, nem csak tanultunk, hanem a lecke része voltunk, nem a hagyományos tanár-diák módszerrel, hanem beszélgettünk, csevegtünk, része voltunk valaminek, egy folyamatnak, melynek során megismertük nemcsak az angol (amerikai angol) nyelvet, de a nyelv világát is.
És végre, két évvel az után az abszolút kínos telefonhívás után, könnyedén tudtam kommunikálni angolul, szóban és írásban egyaránt.
Mindez sok évvel ezelőtt történt, és én azóta is szeretem és tanulom az angol nyelvet. És mivel “saját bőrömön” tapasztaltam meg, hogy milyen hatékony és élvezetes-szórakoztató volt a tanáraink módszere, úgy gondoltam használnom kell és segítenem kell másoknak is, felnőtteknek-diákoknak-gyerekeknek, hogy megszeressék ezt a nyelvet. Ez az első számú oka, hogy elindítottuk ezt a vállalkozást. A második ok az a jólismert közmondás, mely szerint: “Találd meg mit szeretsz csinálni, és oszd meg annak örömét mással is.”
Jómagam mindig is szerettem az angol nyelvet, és szeretnék minél több embert “megfertőzni” ezzel a lelkesedéssel és örömmel. Tehát csak arra volt szükségem, hogy valaki bátorítson, hogy kövessem az álmom, és segítsen is ebben. És ismét szerencsés voltam, többet találtam. Találtam néhány igazán elkötelezett embert magam körül, köztük egy angol anyanyelvű barátot, aki tökéletes támogatást és hátteret biztosít ehhez a kalandhoz: elindítani egy formabontó, “nem hagyományos” nyelviskolát.
Így történt, hogy megszületett az “English4Life” és itt vagyunk...