Következzen a befejező rész.
6. A természetes sorrend elmélete
Egy nyelv nyelvtana és szókincse ugyanabban az általános sorrendben sajátítódik el, függetlenül attól, hogy ki a tanuló, mely nyelvet sajátítják el, valamint a tanterv sorrendjétől függetlenül.
Taníthatsz a tanulóknak függő beszédet, mint például: „She mentioned that she had been at the shop that morning”, de a tanulók nem fogják elsajátítani addig, amíg nem készek rá. A nyelvtan bizonyos elemeit később tudják elsajátítani, mint például a harmadik személy „-s”-t, míg másokat korán el tudnak sajátítani. Ez megmagyarázza, hogy a kis unokahúgom miért mond folyamatosan olyanokat, mint: „Apa megy munkába minden nap”, holott már megtanult összetettebb szerkezetű mondatokat, mint például a feltételes mondatot: „Megtenném, ha lenne rá időm”. Bizonyítékok a nyelvelsajátítás ezen „természetes sorrendjére” Dulay és Burt morféma tanulmányaiban találhatóak. Ezek bizonyítják, hogy értelmetlen a nyelvtan egyes részeinek túl korai tanítása, azaz, mielőtt a tanulók készek az elsajátításukra. Ilyen például a befejezett jövő idő tanítása középfokú szinten.
Előnyök, amelyekkel a gyerekek rendelkeznek, a felnőtt tanulókkal szemben
Mielőtt Krashen elméletére térnénk, beszéljünk pár előnyről, amellyel az anyanyelvüket tanuló gyerekek rendelkeznek, az idegen nyelvet tanuló felnőttekkel szemben. A fő előnyök egyike az, hogy a gyerekek bőséges mennyiségű érthető információt hallanak épp a megfelelő szinten, és nincs nyomás rajtuk, hogy beszéljenek, amíg készen nem állnak rá. A gyerekek ugyanakkor nyugodtan kivárhatják, amíg magabiztosnak érzik magukat, mielőtt megpróbálnának beszélni. Mi több, gyakran kisebbek az elvárásaik magukkal szemben, és ez segít, hogy nyugodtabbak legyenek, amely viszont emeli az elsajátítás fokát.
Az egyik legmeglepőbb dolog az, hogy amikor a gyerekek nyelvet tanulnak, maga a nyelv elsajátítása nem a céljuk. Inkább valami egyéb cél elérésének a mellékterméke, mint például a barátkozásé a játszótéren. Mi több, anyanyelvük elemeit a természetes sorrendjükben sajátitják el. Nem „nyomják le a torkukon” a nyelvtant túl hamar, mielőtt készen állnának rá. Ehelyett előbb elsajátítják a nyelvet, természetesen beszélik, és csak azután gondolják át a szerkezetét, miután már ismerik a nyelvet. Végül egy nyelv elemeit a természetes sorrendben tanulják meg.
Krashen elméletének tényleges hatásai a nyelvtanulásban
Krashen elméletéből, és abból, hogy megnéztük, milyen előnyökkel rendelkeznek a gyerekek a felnőttekkel szemben, ha nyelvtanulásról van szó, levonhatunk bizonyos következtetéseket, azt illetően, hogy milyen feltételek kellenek a sikeres tanuláshoz. Először is, az órák idején a tanulók a lehető legtöbb érthető információt kapják. Másodsorban, az osztály stressz mentes környezetet kell biztosítson, ahol a tanulókat segítik, hogy lazítsanak, és szórakozva sajátítsák el a nyelvet.
Krashen kutatásainak egyik különösen fontos következtetése az, hogy a tanulókkal, főleg a kezdőkkel szemben alacsonyabb elvárásokat kell támasztani, hogy ez ösztönözze, hogy megszólaljanak. Ezenkívül a tananyagot, valamint, hogy mennyit beszél a tanár hozzá kell igazítani az egyes tanulók szintjéhez. Továbbá, a nyelvtant csak annyit kell tanítani amennyi szükséges, és csak az idősebb tanulóknak. Az utolsó, de talán a legfontosabb az, hogy a leckéket nem a nyelvtanra, hanem arra kell alapozni, hogy megértse az adott nyelvet.