Bezárás× Telefon 0723-664485


Remélem tetszett a múltheti cikk, az első rész, mert többen is így jeleztetek vissza. 
… és akkor jöjjön a folytatás, a második rész

   A hangsúly az elvárt viselkedési normákon, az életre nevelésen legyen
Kisgyerekünk első éveinek „leckéi” „tananyaga” sokkal inkább az elvárt viselkedési normákra az alapvető értékekre kell fókuszáljon semmint a kulturálisan specifikus témákra. Az osztozást, nagylelküséget, a barátoknak nyújtott segítség fontosságát, a bocsánatkérést és egymásnak való megbocsátást, a tévedések kiigazítását, a „hogyan tehetem jóvá?” kérdés fontosságát, egymás elfogadását, a csapatmunkát, a sorba állást, vagyis türelmet, hogy kivárja amíg rá kerül a sor és az udvariasságot kellene magukba foglalniuk.


   A csoportban vagy az osztályteremben a tevékenységeket könnyen lehet úgy alakítani, hogy az udvarias és együttműködő viselkedés szükségét és előnyeit megmutassák és hangsúlyozzák, és jó ha a nevelő/tanár erre bíztat és bátorít és el is várja. Ha szülők vagyunk engedjük meg a gyereknek, sőt biztassuk, hogy kedvesen és udvariasan beszéljen a bolti elárusítóval, valamint a szomszéddal a liftben vagy éttermekben, természetesen csak ismerőssel, vagy ha a mi felügyeletünk mellett van. Ugyanígy ösztönözzük kedves, pozitív viselkedésre akkor is amikor a barátaival játszik vagy kérnie kell valakitől valamit.  


   A gyerekek nem születtek ezekkel a tulajdonságokkal és nem fogják ezeket a viselkedési normákat „maguktól” megtanulni, automatikusan elsajátítani, ám jó ha korán megszokják, és nagyon jó ha nemcsak a szülőktől, de a nevelőtől/tanártól is pozitív visszajelzést, elismerést, mintegy megerősítést kapnak, amikor „helyesen” viselkednek, mert így könnyebb lesz ragaszkodniuk a viselkedési normákhoz ami hosszútávon nagyon is visszafizetődik.