Dicsérd az erősségeket, ugyanakkor az erőfeszítést is.
Furcsának tűnhet, de dicsérni tudni kell. Természetesen akár szülők vagyunk, akár tanárok szeretnénk bátorítani a gyerekeket, és megismertetni velük a siker pozitív érzését. A gond az, hogy ezt gyakran elég általános dicséret formájában tesszük, mint például: „ügyes vagy”, vagy „szép munka”. Az osztályban ugyanakkor a dicséret általában a tanulmányi haladásra vonatkozik. Igaz, hogy a dicséret már önmagában is bátorító, ám sokkal hatékonyabb, ha konkrét dolgokat dicsérünk.
Ennek egyik módja az, ha konkrétan megmondjuk a gyereknek, hogy mi az amit jól csinált: például ha megosztotta valamijét a társaival, követte az utasításokat, segített egy barátjának, társának, helyesen válaszolt egy kérdésre, megoldott egy feladatot vagy szépen énekelt. Ebből látja, hogy a tanár vagy a szülő észrevette amit jól csinált, elismeri és értékeli azt és így a gyerek törekedni fog hasonló eredményekre, viselkedésre, ezzel példát mutatva másoknak.
Egy másik dolog, amit sokkal többször kellene dicsérni, elismerni, és sajnos ritkán történik, az az erőfeszítés. A kis gyerekek számára ez legalább olyan fontos, mint az eredményesség. Azzal, hogy nem csak az eredményt, dicsérjük meg, hanem az erőfeszítést is, amit kifejtettek, azt mutatjuk, hogy támogatjuk őket az egész folyamat során, és észrevesszük a kis győzelmeiket.
Fontos megjegyezni, hogy a felnőttek sem csinálják a dolgokat egyformán jól, de az erőfeszítés igenis fontos.
Alakítsunk ki jó szülő-tanár kapcsolatot.
A jószülő-tanár kapcsolat sok vonatkozásban kölcsönösen hasznos lehet. A szülők és a tanárok értékes észrevételeket oszthatnak meg egymással a gyerek személyiségét illetően. A tanárok információt adhatnak arról, hogy a gyerek hogyan birkózik meg az iskolai környezettel, valamint további erősségekről és készségekről, amelyeket a különböző tevékenységek folyamán fedeztek fel. A tanárok informálhatják a szülőket a tantervről, beleértve feladatokat, amelyeket így könnyebben gyakorolhatnak otthon. A szülők megmutathatják, hogy mennyire fontos segíteni a barátoknak, társaknak, azáltal, hogy olyan könyvet, rajzfilmet vagy éneket választanak az otthoni foglalkozásra, amely pozitívan mutatja be a témát, vagy szerepjátékkal, vagy úgy, hogy „játék-partit” szerveznek, amelyre meghívnak más gyerekeket, hogy együtt játszanak.
A legjobb, ha a tanárok és szülők személyesen tudnak beszélni, de esetenként egy-egy szülőknek küldött e-mail rövid visszajelzésekkel segíthet fenntartani a kapcsolatot, és tartalmasabb eszmecserére ösztönözhet. A szülő-tanár párbeszéd, amikor is szülő és tanár egyaránt kérdezhet, információt kérhet és azt meg is kapja, nagyon fontos része a szülő-tanár közti egészséges, nyitott kapcsolatnak
Végül az egyik legfontosabb módja a jó szülő-tanár kapcsolat kialakításának és fenntartásának egyszerűen az egymás iránt mutatott megbecsülés. Ha egy gyerek lát egy szülőt meg egy tanárt, amint egymásnak megköszönnek dolgokat, az megerősíti benne azt, hogy fontos illedelmesen és tisztelettel beszélni, bánni egymással. Ugyancsak fontos megtanítani és elvárni a gyerektől, hogy megköszönjön dolgokat a tanárnak, és jó ha a tanár is megköszöni a gyereknek, hogy ott van az órán és figyel.